Polarizáció. Az Egyesült Államok választópolgárai számára nem ismeretlen jelenség az elnökválasztás előtti hatalmas polarizáció jelenléte, melynek egyértelmű következménye a politikai konszenzus teljes felszámolása. A kétpártrendszer következtében az ideológiai távolságok növekedése, a két szavazóbázis közötti szakadék szélesedéséhez vezet, mely mozzanatban a centrumszavazók, a függetlenek sínylik meg leginkább a konstans polarizáció jelenlétét. Egy széthúzó, konszenzusra képtelen társadalomban kihívást jelent olyan elnököt választani, aki egyesíteni tudja a nemzetet, igazán képviselni, sőt vezetni tudja azt. 

 

Azonban az amerikai elnökválasztás időpontját nem a politikai megosztottság mértéke alapján tűzik ki, hanem alkotmányos keretek között négyévente kerül megrendezésre, így 2020. november 3-án lehetőség nyílik Donald J. Trump inkumbens elnök és kihívója, Joe Biden – Barack Obama alelnöke – között dönteni. 

Joe Biden (balra) és Donald J. Trump (jobbra), forrás: Getty Images

A Gallup tanácsadói vállalat 2020. júniusában végzett közvéleménykutatása alapján, amely az elnök munkájának jóváhagyási értékét tükrözi, újabb rekord magasságokba emelkedett a polarizáció mértéke, hiszen a 38%-os konszenzusi érték mellett, a republikánusok 91%-os jóváhagyása és a demokraták csekély 2%-os jóváhagyási rátája között, soha nem látott 89%-os különbség van. Bár a legújabb közvéleménykutatás során a két párt közötti szakadék 85%-ra mérsékelődött, a felmérések kiválóan tükrözik a politikai törzsek közötti pokolian forró légkört, melyet a Covid-19 egészségügyi nehézségei, a járvány okozta gazdasági bizonytalanság és a Black Lives Matter mozgalom, izzó parázsként egyre jobban felhevít.

 

Párhuzamos küzdelem az egészségügyi, gazdasági és etnopolitikai krízishelyzetekkel szemben?

Az Egyesült Államokban az első hivatalos Covid-19 esetet 2020. január 19-én jegyezték be, ám azóta több mint 6,4 millió fertőzöttet tartanak számon. Az új esetek száma az utóbbi egy hét során 16%-kal csökkent az előző heti átlagos esetszámhoz képest, ugyanakkor ez átlagosan még mindig napi 35 ezer megbetegedést jelent. A járvány áldozatainak száma horribilis nagyságokat öltenek, immár 192 ezer ember vesztette életét, amely szinte megközelíti a második világháborúban elszenvedett amerikai emberveszteségek felét. (405.399)

A dilemma adott volt: emberéleteket mentünk a gazdaság kárán, vagy a gazdaságot mentjük emberéletek kárán? Sajnos a kettőt egyszerre rendkívül nehéz megvalósítani, emiatt a kritikus állapotban lévő páciensek mellett, áprilisban – egy szempillantás alatt – az Egyesült Államok gazdasága is lélegeztetőgépre került.

A gazdaság lélegeztetőgépre való tételének ára van, amelyet az összes második negyedéves (és számos első negyedéves) makroökonómiai mutató busásan megfizetett. A második negyedévben az Egyesült Államok GDP-je évesítve 32.9%-ot zuhant, amely a valaha mért legnagyobb GDP csökkenést jelenti (a U.S. Department of Commerce 1947 óta tartja számon az adatokat), megtriplázva az addigi legnagyobb zuhanást, amely „csupán” 10%-os csökkenés volt 1958 második negyedévében. Áprilisban a munkanélküliségi ráta elérte a 14,7%-ot, ám szerencsére augusztusra sikerült letornázni az értéket 8,4%-ra, így jelenleg 13,5 millióan szerepelnek a nyilvántartásban munkahely nélkül. A stimulus csekkek révén 30,2 millió állampolgár részesült munkanélküli segélyben, egészen július 11-ig, ám áprilisban a személyes fogyasztási kiadások mértéke (a gazdasági aktivitás 2/3-át teszi ki) rekordméretű 12,9%-kal csökkent. A lélegeztetőgépnek fájdalmas ára van…

A járványhelyzet és a gazdasági nehézségek irreverzibilis társadalmi feszültséghez vezetnek, így George Floyd halála újra lángra lobbantotta a Black Lives Matter mozgalmat, melynek kulmináló pontját talán még mai napig sem értük el. 

 

Black Lives Matter tüntető Borough Hall előtt 2020. június 8-án, forrás: Getty Images

Az etnopolitikai konfliktus kirobbanása augusztus 22-ig, – az ACLED kutatóintézet adatai alapján – 7.750 BLM tüntetéshez vezetett több mint 2.440 helyszínen, mely végig söpört az összes államon és a fővároson is. Annak ellenére, hogy a médiában kizárólag az erőszakossá váló tüntetések kerülnek bemutatásra, a statisztikák alapján a BLM tüntetések 93%-án nem történt rendbontás, fosztogatás és gyújtogatás, ugyanis erőszakos demonstrációk kevesebb mint 220 helyszínen fordultak elő.

 

Létezik-e bilaterális kompromisszum és megbízható közvéleménykutatás?

Demokraták és republikánusok, liberálisok és konzervatívok. Vajon létezik-e olyan irányelv, amelynek során egyetértésre tud jutni mindkét oldal? Bernie Sanders bebizonyította, hogy a DNC és RNC közös kompromisszuma nem más, mint a neoliberális gazdaságpolitika, mely Ronald Reagan elnöksége óta megkérdőjelezhetetlen alappillére az Egyesült Államok gazdasági rendszerének. Amíg Donald Trump magához láncolta a Republikánus pártot, – a Lincoln Project támogatóin kívül – addig Joe Biden számára a demokrata elnökjelöltséghez vezető út Bernie Sanders-en keresztül vezetett, akit a Szuper Keddi előválasztás után sikerült teljes mértékben legyőznie.

Bár a Demokrata Párt fragmentált állapotból indult, áprilisra teljesen összezárt Joe Biden elnökjelöltsége mögött, hiszen a párt baloldali-progresszív szárnya – Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez vezetésével – is beállt Barack Obama volt alelnöke mögé. 

Elektori kollégium előrejelzés a legfrissebb közvéleménykutatási adatok alapján, forrás: 270towin.com 

Az Egyesült Államok elnökválasztási rendszere elektori kollégiumokból tevődik össze, így nem feltétlenül az a jelölt nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja, hanem akinek a legtöbb elektort sikerül begyűjtenie. Minden egyes állam egy bizonyos mennyiségű előre kiszabott elektori szavazatjoggal rendelkezik, amelyet az adott állam népességéhez igazítanak. (10 évente van népszámlálás, ekkor végeznek módosításokat az elektori kollégiumok mennyiségében) Ennek következtében jelenleg Kalifornia állama 55 elektorral rendelkezik, amíg Vermont csupán hárommal. Annak ellenére, hogy 2016-ban a közvéleménykutatások Clinton győzelmet prognosztizáltak és végül Hillary országosan 2.868.686 szavazattal többet kapott mint Trump, az elnökválasztást elbukta, mivel Trump 304 elektori kollégiumot szerzett meg, amíg Clinton csupán 227-et.

A közvéleménykutatások sikertelenül jelezték előre a négy évvel ezelőtti választási eredményt, így nem árt óvatossággal és némi fenntartással kezelni a jelenlegi közvéleménykutatásokat, melyek alapján egyértelműen Biden áll nyerésre. 

Országos szintű (balra) és csatatér államokbeli (jobbra) közvéleménykutatások, forrás: Real Clear Politics

Az országos szintű felmérések alapján Biden jelenleg 7,4%-kal vezet, ám a választási rendszer sajátossága miatt a győzelemhez vezető út igazából a csatatéri államokon keresztül vezet, ahol Biden csupán 3,7%-kal áll Trump előtt. Az igazi feladat a csatatéri államok megnyerésében rejlik, nevezetesen: Florida, Pennsylvania, Michigan, Wisconsin, Észak-Karolina és Arizona elektori kollégiumainak elhódításában. Bár a közvéleménykutatók rendkívül szofisztikált mérési eszközökkel dolgoznak, a mérési hibahatár mellett az úgynevezett rejtőzködő szavazók felmérése jelenti a legnagyobb kihívást. A Cloud Research kutatócég készített egy telefonos felmérést augusztus 19 és 27 között, ahol a rejtőzködő szavazók (azon szavazók, akik nem merik nyilvánosan felvállalni politikai nézeteiket a közvéleménykutatási felmérések során) arányát kívánták felderíteni mindkét párt szavazói esetében. A felmérés eredményei szerint a republikánus szavazók körében a „rejtőzködő álláspont” jelenléte átlagosan az esetek 11,7%-ban fordul elő, amíg a demokraták körében 5,4%-ban. A megdöbbentő különbség félelemre adhat okot, hiszen a közvéleménykutatások nem biztos, hogy minden esetben megfelelően tükrözik a Trump iránt elkötelezett szavazók mértékét.

 

Milyen faktorok járultak hozzá az Obama-éra bikapiacának meneteléséhez?

Az S&P 500 index árfolyama 2009. január 20. és 2020. szeptember 14. között, forrás: Trading View

 

Barack Obama és Joe Biden 2009. január 20-án kezdték el első mandátumukat, éppen amikor az Egyesült Államok a 2008-2009-es pénzügyi válsággal küzdött. A recesszió leküzdése érdekében a Kongresszus már februárban elfogadott egy 787 milliárd dollárba kerülő gazdasági stimulus csomagot, mely adócsökkentéseket, meghosszabbított munkanélküli segélyeket és közmunkaprojektek finanszírozását tartalmazta. Az Amerikai Helyreállítási és Újra Befektetési Törvény további 179 milliárd dollárt pumpált a gazdaságba, mellyel 2009. júniusára a GDP növekedés pozitívra fordult, megszüntetve ezzel a technikai recessziót.

A XXI. század csupán 20 éve tart és immár számos területen megannyi strukturális változás következett be, mely alól a monetáris politika arculata sem kivétel.

A teljes monetáris bázis mennyisége (balra) és a FED jegybanki alapkamatja (jobbra), forrás: FRED

A pénzügyi válság enyhítése érdekében a Federal Reserve ominózus kamatvágásra kényszerült, majd Ben Bernanke – korábbi jegybankelnök – bejelentette a központi bank 600 milliárd dolláros jelzáloglevélvásárlási programját. 2009. márciusában a vásárlási program további 1 billió dollárral bővült, mivel a FED kincstári kötvényeket is hozzáadott a megvásárolható eszközökhöz. A többszöri mennyiségi lazítás (quantitative easing) révén a központi bank mérlege elérte a 4 billió dollárt, s bár az Obama-érában a FED 2015 elején leállt a kötvényvásárlással, majd decemberben alapkamatot emelt, az éveken át tartó kedvező hitelfelvétel miatt az olcsó pénz megtalálta útját a pénzügyi piacokhoz, így tagadhatatlanul hozzájárult a bikapiac fenntartásához.

A 2008-2009-es pénzügyi válság után a változás szele végigsüvített a jegybankok eszköztárának csarnokán, felértékelve a nemkonvencionális eszközök frekventáltabb alkalmazását a hagyományos alapkamati intervencióval szemben. A paradigmaváltás következtében a nemkonvencionális jegybanki eszközök szerepe, nemhogy felértékelődött, de az esetek túlnyomó többségében az egyetlen megoldást jelenti egy recesszió sikeres navigálása érdekében.

A mennyiségi lazítás gyakorlati alkalmazása megjelenik a mindennapok monetáris politikai döntéshozatalában, ám a koronavírus utáni reálgazdasági és makrokörnyezeti nehézségek teszik igazán lehetővé azt, hogy az előző évtized kamatkörnyezeti és inflációs állapotára ne devianciákaént, hanem új paradigmaként tekintsünk. 

Tulajdonképpen a részvény-visszavásárlás a Wall Street ópiumaként is értelmezhető, hiszen az eljárás 1982-ig illegális volt, ám a neoliberalizmus hajnalán az SEC technikailag legalizálta az eljárásmódot teret nyitva ezzel a részvényárfolyamok doppingoltatásának. A nagyvállalatok gondosan átértékelték bevételnövelő intézkedéseiket, így a kockázatosabb M&A projektek és bővítési beruházások helyett erőforrásaik jelentős részét a biztonságos részvény-visszavásárlás irányába allokálták. A visszavásárlások csökkentik a forgalomban lévő részvények számát, mely által növelik az egy részvényre jutó mutatók értékét, mint az egy részvényre jutó nyereség (EPS) mutató értékét.

Negyedéves részvény-visszavásárlások (balra, millió dollárban) és a részvényeket visszavásárló vállalatok száma, forrás: Forbes & FactSet

A pénzügyi válság után újult erővel berobbanó részvény-visszavásárlási láz jelentősen megnövelte a részvények vonzerejét az alternatív befektetési eszközökhöz képest, így a visszavásárlási hullám szintén alappillérként megtartotta az Obama-éra bikapiacát. 

 

Vajon az amerikai gazdaság és a részvénypiacok empirikusan melyik pártot preferálják jobban?

A két párt gazdaságpolitikai víziója – nem meglepő módon – állandó vita tárgya, hiszen mindenki számára fontos, hogy az új elnök alatt a gazdaság kiválóan teljesítsen. Rengetegen hiszik azt, hogy a republikánusok által hirdetett adócsökkentési program a lehető legjobb mód a gazdasági növekedés biztosítására, ám a hasonló tévhitek eloszlatása érdekében a Liberum befektetési bank elkészített egy tanulmányt, amelyben 1947-től visszavezetve megvizsgálták, hogy historikusan melyik párt elnökségi ideje alatt teljesített jobban a gazdaság.

Az eredmények alapján, a demokrata elnökök idején az éves átlagos GDP növekedés 3,6% volt, amíg az S&P 500 átlagosan évi 10,8%-os hozamot produkált, mellyel szemben a republikánus elnökök idején a GDP átlagosan évi 2,6%-kal növekedett, amíg az S&P 500 évente átlagosan 5,6%-os hozamot tudott felmutatni. 

Érdemes megjegyezni, hogy az eredmények tartalmazzák úgy a pénzügyi válság okozta recesszió adatait, mint a koronavírusjárvány okozta válság adatait, ezért egy másik kutatásban az S&P 500 index hozamait csak 2006-ig figyelték meg, kihagyva George Bush utolsó éveinek, a teljes Obama-éra és a Trump-korszak részvénypiaci hozamait. Az így kapott eredmények alig térnek el a 73 éves időtávban mért eredményektől, hiszen 2006-ig a demokrata elnökök idején az S&P 500 index átlagosan évi 10,5%-ot emelkedett, míg a republikánus elnökök idején átlagosan évi 6,1%-os hozamot produkált.

A megdöbbentő különbséget a Liberum elemzői szerint a fiskális multiplikátor hatásával lehet magyarázni, ugyanis mindkét párt sajátos gazdaságpolitikai intézkedéseinek eltérő hatása van a gazdaság egészét illetően. Míg a republikánusok célja a gazdaság ösztönzése az adócsökkentések és a dereguláció révén, addig a demokraták célja a fogyasztás (és ezáltal a gazdaság) ösztönzése olyan újraelosztási politikákkal, mint a munkanélküli-ellátásokra és élelmiszer jegyekre fordított összegek növelése.

Egyes gazdaságpolitikai intézkedések fiskális multiplikátora az Egyesült Államokban, forrás: Liberum, Zandi (2011)

Az eredmények alapján, ha a republikánusok törvénybe léptetnek egy adócsökkentési tervezetet, amely 1%-kal csökkenti a vállalati adókulcsot, akkor a gazdasági növekedés 0,32%-kal növekedne. Mindeközben a demokraták által hangoztatott munkanélküli ellátások növelésének fiskális multiplikátora 1,55-re tehető, tehát az adócsökkentésnek ötször nagyobbnak kellene lennie, ahhoz, hogy hasonló méretű gazdasági hatást fejtsen ki mint a munkanélküliségi ellátások növelése.

 

Milyen kulcsfontosságú gazdaságpolitikai elemeket tartalmaz Joe Biden platformja?

Joe Biden megválasztása valóban a részvénypiacok emelkedésének végét jelentené? Számos elemző áll ezen az állásponton, hiszen Donald Trump hivatali ideje alatt a részvénypiacok szárnyaltak, olyannyira, hogy mára a vezető amerikai indexek a járvány okozta márciusi mély esést is maguk mögött tudják. Ugyanakkor a mára kialakult kedvező kamatkörnyezet kiegészülve Biden ambiciózus infrastrukturális beruházási és egészségügyi programjával újabb, soha nem látott magaslatokba repítheti a tőkepiacokat.

Biden 2 billió dolláros infrastrukturális beruházási programjának középpontjában a tiszta energiatechnológia alkalmazása áll, mellyel négy év alatt számos előrelépés érhető el az energiatermelés, az építőipar és szállítás területén. A beruházások célja, hogy az Egyesült Államok – sok esetben elavult – infrastruktúráját erősítse és tartósabbá tegye a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésével. A rengeteg új munkahelyteremtés mellett a beruházások lehetővé tennék, hogy az ország végre érdemi előrelépést tegyen a zöld technológia világvezetői pozíciójának irányába. A programcsomag az amerikai autóiparról sem feledkezik meg, ugyanis ösztönzők és R&D finanszírozás révén kívánja átterelni az iparágat az elektromos járművek és elektromos szállítmányozás irányába.

Biden
programja
 – bár számos elemet átvett – lényegében közel sem annyira radikális, mint az AOC által megírt teljes Green New Deal programtervezet, hanem igazi egyensúlyt teremt a Demokrata Párt progresszív és mérsékelt szárnya között. A két oldal hasonló kompromisszumra jutott az egészségügyi biztosítás terén is, ugyanis bár Biden nem támogatja a Medicare for All kompozíciót, programcsomagjában megjelenik a Medicare szövetségi programra való jogosultsági korhatár lecsökkentése 60 éves korra a jelenlegi 65-ről. 

Az ambiciózus tervek finanszírozását – a költségvetési deficit feszegetése mellett – nagyrészt a vállalati adókulcs 28%-ra való megemelése révén biztosítanák, amely pillanatnyilag 21%-on áll. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a járvány által kialakult új gazdasági légkörben Biden adóemelési terve inkább Trump-ellenes populista csatakiáltásnak tűnik, mintsem reális intézkedésnek. A nagyvállalatok számára megnyugvást jelenthet a demokrata elnökjelölt koalíció-építő álláspontja, hiszen megválasztása esetén az Egyesült Államok az Európai Unióval és Kínával kapcsolatosan, sokkal inkább a multilaterális kapcsolatok kiépítésén dolgozna, mintsem protekcionista intézkedéseket vezetne be.

 

Mely gazdasági szektorok lehetnek a potenciális nyertesei és vesztesei a Biden-érának?

Annak ellenére, hogy Biden gazdaságpolitikai víziója a zöldebb gyakorlatok és globális partnerségek körébe tartozó ágazatok széles palettájának kedvezhet, pártideológiai indíttatásból számos iparág elveszítheti kiváltságos szerepét, amelyet a jelenlegi republikánus adminisztráció biztosít számukra.  

A Demokrata Párt tiszta és zöld energiaforrások melletti elkötelezettsége lehetőségeket teremt úgy az autóipar, mint a közlekedési szektor számára, hiszen jelentős ösztönzők állnak rendelkezésre az elektromos járművek gyártását és népszerűsítését illetően. A zöld tranzíciót támogató félvezető-gyártók és elektromos alkatrész beszállítók szintén profitálhatnak a mesterséges intelligenciában jártas szoftverfejlesztők mellett. Az érem másik oldalán megjelenik az olaj- és gázipar, mely a Biden adminisztrációban elveszítheti kiváltságos pozícióját, annak ellenére, hogy az elnökjelölt nem tiltaná be a repesztéses olajbányászat (fracking) technikát. Helyette ösztönzők révén próbálná elérni, hogy az iparág innovációs áttörést érjen el a fosszilis tüzelőanyagok erőműveiből származó szén-dioxid kibocsátás megkötésére szolgáló technológiák terén, miközben a szennyezők szén-dioxid adót fizetnek. A reguláció következtében a megújuló energiaforrások szektora erősödhet meg, hiszen rengeteg új munkahely teremtődne a szél- és napenergia projekteknek köszönhetően.

A kereskedelmi feszültségek deeszkalációja a tengerentúli bevételektől nagymértékben függő exportőröknek és a jelentős offshore termeléssel rendelkező hazai importőröknek kedvezne, melynek egyételmű haszonélvezői az autóipari vállalatok, illetve a nehézgépek és egészségügyi berendezések gyártói lennének. 

Az Affordable Care Act kibővítésével a társadalom szélesebb rétege jutna egészségügyi biztosításhoz, mely egyaránt kedvezne az egészségügyi szektornak és a gyógyszeriparnak mindamellett, hogy a gyógyszerár átvizsgálások fokozódnának. A hadipar egyértelmű vesztese lenne az új adminisztrációnak, hiszen a demokrata vezetőség alatt karcsúbb költségvetési tervezetekben részesülne. Biden támogatná a szövetségi minimálbér óránkénti 15 dollárra való emelését, mely elképzelés az állampolgárok kétharmada körében népszerű, s mellesleg a javaslat a kutatások alapján a fogyasztást is jelentősen megnövelné.

 

Kompetens elnökjelölt konzisztens politikai platformmal, milyen konklúzióhoz vezethet? 

Joe Biden ambiciózus terveinek jelentős része szinte megvalósíthatatlanná válna abban az esetben, ha a demokraták nem szerzik meg a Fehér Ház és képviselőház mellett az immár 5 éve republikánus kézben levő szenátust. Bár az elnöki végrehajtási utasítások által némi előrelépés ugyan elérhető a platform megvalósítása terén, a legjelentősebb elképzeléseket kizárólag a kormányzati trifecta (ugyanaz a párt uralja a végrehajtói hatalmat és a törvényhozói hatalom mindkét szárnyát: a képviselőházat és a szenátust) kialakítása révén sikerülhet véghez vinni. Ennek tudatában a demokrata szavazók előtt hatalmas feladat áll az idei elnökválasztás során, hiszen pusztán Donald Trump leváltása a szenátusi kontroll megszerzése nélkül nem elegendő a Biden platform és vízió teljeskörű megvalósításához.

Nehéz időket élünk, olyan időket, melynek során egy szétszakított, végletekig polarizált társadalom próbál elnököt választani, vezetőt választani, aki remélhetőleg kiemeli az Egyesült Államokat a koronavírusjárvány sújtotta mederből, aki képes lesz felébreszteni a járvány miatt, félálomban szunnyadó gazdaságot és aki végső soron képes és alkalmas lesz a Szabad Világ vezetői pozíciójának betöltésére. 

A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik. A jelen cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást. Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen cikk nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!

Forrás:

Jones, J. (2020, 07 06). Gallup.

https://news.gallup.com/poll/313454/trump-job-approval-rating-steady-lower-level.aspx

Jones, J. (2020, 08 17). Gallup.

https://news.gallup.com/poll/317477/trump-job-approval-below-seven-key-issues.aspx

https://tradingeconomics.com/united-states/indicators

https://www.bls.gov/charts/employment-situation/civilian-unemployment.htm

Mutikani, L. (2020, 07 31). World Economic Forum.

https://www.weforum.org/agenda/2020/07/covid-19-coronavirus-usa-united-states-econamy-gdp-decline/

Kishi & Jones. (2020, 08). ACLED.

https://acleddata.com/2020/09/03/demonstrations-political-violence-in-america-new-data-for-summer-2020/

https://lincolnproject.us

 https://www.politico.com/2020-election/results/super-tuesday/

https://www.270towin.com

https://www.realclearpolitics.com/elections/trump-vs-biden-top-battleground-states/

Litman, L. (2020, 08 28). Cloud Research.

https://www.cloudresearch.com/resources/blog/election-2020-poll-respondent-honesty/

 https://www.tradingview.com/symbols/SPX/?exchange=TVC

 https://www.congress.gov/bill/111th-congress/house-bill/1

 https://fred.stlouisfed.org/series/EFFR

 Alsin, A. (2017, 02 28). Forbes.

https://www.forbes.com/sites/aalsin/2017/02/28/shareholders-should-be-required-to-vote-on-stock-buybacks/#6df5a0536b1e

 Fox, M. (2020, 08 24). Business Insider.

https://markets.businessinsider.com/news/stocks/stock-market-election-democratic-republican-presidents-better-performance-economy-gdp-2020-8-1029528932

© Budapest Investment Club 2019