Az eredetileg Kínából kiinduló koronavírus végig söpört az egész világon, megrázva országok gazdaságait, próbára téve megannyi egészségügyi rendszer ellátóképességét, mely végső soron tagadhatatlanul hozzájárul a politikai erőviszonyok átformálásához vagy megszilárdulásához. A WHO által világjárvánnyá titulált COVID-19, március 17-ére 7.864 emberéletet követelt magának, ám az eddig 159 országban regisztrált vírus immár 194.217 esetnél tart, mely exponenciális növekedés Kína mellett Irán, Dél-Korea, Olaszország és Spanyolország esetében ugyanúgy megfigyelhető.

A koronavírus világpolitikai vetületei

2020. március 17.

Az eredetileg Kínából kiinduló koronavírus végig söpört az egész világon, megrázva országok gazdaságait, próbára téve megannyi egészségügyi rendszer ellátóképességét, mely végső soron tagadhatatlanul hozzájárul a politikai erőviszonyok átformálásához vagy megszilárdulásához. A WHO által világjárvánnyá titulált COVID-19, március 17-ére 7.864 emberéletet követelt magának, ám az eddig 159 országban regisztrált vírus immár 194.217 esetnél tart, mely exponenciális növekedés Kína mellett Irán, Dél-Korea, Olaszország és Spanyolország esetében ugyanúgy megfigyelhető.

            Számtalan szakértő felhívta a világ vezetőinek figyelmét arra, hogy a gyorsan terjedő vírus kezelése érdekében győzzék le nacionalista tendenciáikat, közös globális kooperációra bíztatva minden nemzetet. Egy ilyen rendkívül kritikus pillanatban a járvány kezelésének nehézségei sokkal inkább politikai okokból adódnak, mintsem orvosi jellegűek lennének. Henry Kissinger, a Nixon és Ford adminisztrációk külügyminiszterének 1974-ből származó szavai rendkívül jól tükrözik a jelenlegi politikai helyzetet: „A legnehezebb döntések azok, amelyek szükségességét nem lehet bebizonyítani akkor, amikor meghozták őket. Abban a tudatban cselekszünk, hogy természetünkből eredően találgatunk és így a közvélemény általában csak akkor tudja meg, hogy találgattunk, amikor már túl késő a cselekvéshez, amikor már a katasztrófa szélén állunk.”

            Donald Trump, Xi Jinping, Boris Johnson, Angela Merkel és más vezető politikusok az alapján lesznek utólagosan megítélve, ahogyan kezelték a koronavírus válságos helyzetét. Túlreagált vagy alig reagált? Megnyugtatta-e az állampolgárokat és piacokat vagy pánikot váltott ki szavaival? Megmutatta vezetői készségeit vagy felfedte ennek hiányát? Kéri majd számon a nép, jobb körülményeket, jövőt és stabilitást követelve. A közegészségügyi sürgősségi helyzet a globális recesszióval kombinálva megváltoztathatja a politikát az egész világon. Ebben a szakaszban politikai szempontból a legnyilvánvalóbb kockázatok Kínát, az Egyesült Államok elnökválasztását, a nemzetközi feszültségek növekedését, valamint a világ legszegényebb országait, a menekülteket és a populista vezetőket fenyegetik.

            Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke februárban azt nyilatkozta, hogy „a koronavírus teljes ellenőrzés alatt áll az Egyesült Államokban” és azt javasolta, hogy most jöhetett el a megfelelő idő a részvényvásárláshoz. A szárnyaló tőzsde, alacsony munkanélküliség és erős gazdasági mutatók mind-mind Trump újraválasztási érdekeit szolgálják, ám mi történik akkor, ha egy koronavírus okozta recessziónak köszönhetően eltűnik ez az aduász a kezéből?

Stephen Morrison, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának alelnöke szerint: „Amit látunk az a nacionalista vonalak mentén megjelenő széttöredezettség és polarizáció, ahogyan a járvány terjed és globalizálódik.” Mr. Morrison véleménye szerint a Trump adminisztráció járványportréja: „egy nacionalista, neoizolációs szemlélet, amelyben megpróbálják megállapítani a kínaiak és európaiak hibáját, megpróbálva minimalizálni vagy alábecsülni a tényt miszerint bárhonnan is származik a vírus, immár köztünk van, a saját országhatárainkon belül.”

Jeremy Konyndyk, a Globális Fejlesztési Központ vezető politikai munkatársa szerint: „Úgy tettünk, mintha el tudnánk kerülni a vírust, mely nemcsak hamis biztonságérzetet adott a nyilvánosság számára, hanem védtelenül hagyta az Egyesült Államokat a jelenlegi fenyegetés előtt.” Mások kritizálták az elnök prioritásait, amely időnként úgy tűnt, mintha nagyobb hangsúlyt fektetne a gazdaság megóvására, mint az egészségügyi kockázatok csökkentésére, tekintve azt, hogy a koronavírust, melyre jelenleg nincs ellenszer az influenzához hasonlította március 9-én, ami végül nem segített a tőzsdén való brutális esések meggátolásában.

A Fehér Házban tartott pénteki sajtótájékoztatón jelentette be azt is, hogy a szükségállapot kihirdetése 50 milliárd dollárhoz biztosít hozzáférést az államoknak és a településeknek a vírus elleni közös küzdelemhez, arra sürgetve a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak létre sürgősségi műveleti központokat. Az elnök által kihirdetett szükségállapottal egyidejűleg, Nancy Pelosi és Steve Mnuchin révén, a Képviselőház megszavazott egy 8,3 milliárd dollár értékű csomagot, amely nagyrészt a krízist körülvevő legfontosabb egészségügyi problémákra összpontosított, másodsorban pedig a koronavírus gazdasági következményeinek enyhítésére koncentrál.

A gazdaság teljes összeroppanásának megelőzése érdekében Steve Mnuchin, az Egyesült Államok pénzügyminisztere jelenleg is egy 850 milliárd dolláros élénkítő csomagon dolgozik a koronavírus okozta visszaesés hatásainak enyhítésére. Kedden az elnök által tartott tájékoztatón két újabb kormányzati javaslat került bejelentésre, amely főként a tesztelési eljárás felgyorsítására összpontosít. Emellett Trump bejelentette, hogy a jegybankkal közösen már dolgoznak azon, hogy két héten belül közvetlenül a lakossághoz eljuttatott pénzosztásba kezdenek, hogy csökkentsék a járvány gazdaságkárosító hatását, mely összeg a CNN szerint 1000 dollárra tehető.

A sikeres kétpárti együttműködés ellenére a Public Opinion Strategies legfrissebb közvéleménykutatása rávilágít az Egyesült Államok politikai spektrumának erősen polarizált képére, melyet tükröz a kutatás eredménye, amely szerint: a Republikánusok 70%-a megbízik a kormány járványkezeléssel kapcsolatos képességében, míg a Demokraták csupán 35%-a nyilatkozott hasonlóan. A növekvő polarizáció mely évek óta gyűrűzik az Egyesült Államokban ezennel még jobban kiéleződhet, hiszen a 2020-as elnökválasztás mely eddig sem tűnt zavartalannak, immár egy újabb konfliktussal: a koronavírus kompetens válságkezelésének vitájával ruházta fel mindkét pártot, mely támadó és védekező platformokat biztosít úgy a politikusoknak, mint a médiának.

Trumptól eltérően, Xi Jinpingnek nem kell aggódnia újraválasztása miatt, ám ennek ellenére a koronavírus továbbra is veszélyt jelent népszerűségére, megkérdőjelezve a Kínai Népköztársaság elnökének vezetői legitimitását. Kína Egészségügyi Bizottsága bejelentette, hogy már túl vannak a nehezén, hiszen március 15-én az országban 16 új fertőzöttet regisztráltak, 13 tartományban pedig egyáltalán nincs koronavírusos beteg. Az országon kívüli utazások erőteljes betiltása, valamint hatalmas városok teljes karantén alá helyezése révén egyértelművé válik, hogy Xi Kínája egyidejűleg néz szembe egy egészségügyi krízissel, gazdasági lelassulással és nemzetközi megvetéssel. Bár kezdetben Kína titkolta a járvány létezését, majd aztán természeti katasztrófa képében próbálták feltüntetni a vírus megjelenését a lakosság előtt, jelenleg a járvány visszaszorítását kizárólag az autokratikus rendszer diadalmasságának titulálják.

A nemzetközi tőkepiaci helyzet is validálná a letörést, hiszen az elmúlt hetekben ismét felgyorsultak az események. A magas politikai bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság miatt az amerikai hozamgörbe több alkalommal is inverzzé vált. Ez korábban többször is előre jelezte a válságok eljövetelét.

A globális ujjal mutogatás már rég elkezdődött, amely egyre fokozza a nemzetállamok közötti feszültségeket, biztos táptalajt nyújtva az összeesküvés-elméletek elterjedésének, ahogy a határok sorra kezdenek bezáródni. A kínai csevegőszobákban gyakori a spekuláció, hogy a vírust Amerikában állították elő azzal a céllal, hogy Kínát károsítsák vele. Megvádolni más országokat a vírus előállításával viszonylag ritka jelenség, de a karanténok, utazási tilalmak és határzárok életbe léptetése súrlódásokat okoz szerte a világban.

Európában a vészhelyzet egyre fokozódik, ahogyan a betegek száma rohamosan emelkedni kezdett Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és Franciaországban, melyek mind a Schengeni határoktól mentes utazási övezethez tartoznak. A vírus terjedésének megfékezése érdekében az Európai Unió lezárta külső határait, mely bejelentést Angela Merkel tette meg a kedden tartott sajtótájékoztató keretein belül. A nemzetközi kereskedelem a nemzetközi turizmushoz hasonlóan szenvedhet, hiszen a protekcionista politikusok évek óta a globalizációt okolják a munkahelyek elvesztéséért, így a járvány egy másik érvet adhat a globalizációellenes szereplőknek, hogy felhívják a figyelmet az érzékeny ellátási láncokra való támaszkodás veszélyeire. A legnagyobb politikai veszély Európában az, hogy a nyomás erősödésével az EU országok véletlenszerű, meggondolatlan és koordinálatlan lépéseket tesznek majd.

Pawel Zerka, az Európai Külügyi Tanács tagja legújabb cikkében felhívja figyelmünket a koronavírus politikai eszközzé való kovácsolására, ahogyan Európa egy újabb menekültválsággal néz szembe: „Ha a nyilvános vita elindul a migráció-vírus-határok kapcsolatkeresés felé, akkor rendkívül hamar felgyorsulhat a nemzeti tisztasággal és faji felsőbbrendűséggel kapcsolatos elméletek terjedése.” A kontinensen dúló menekültválság már eddig is megterhelte a Schengeni térséget, de a vírus terjedésének meggátolása érdekében számos ország teljes személyes közlekedésre vonatkozó határzárral válaszol. Európában és a Közel-Keleten a menekültek gyakran egészségtelen körülmények között, zsúfolt táborokban élnek, ahol a körülmények miatt egy ragályos koronavírus elterjedése számtalan halálesetet követelhet magának.  

A populizmus felvirágozhat, amikor a koronavírus terjed, de az, hogy ez a szcenárió bekövetkezik-e vagy sem, nagyban függ a politikusok és a média nyelvezetétől. Számtalan kormány szerte a világban megerősítheti legitimitását a koronavírus válságának kezelésén keresztül, tekintve azt, hogy az állampolgárok hitelesnek tartják-e a helyzetre vonatkozó állításaikat. A dezinformáció és manipulált hírek világában a koronavírus okozta gazdasági lelassulás egy potenciális egészségügyi katasztrófával kombinálva, számtalan politikai karrier és álom megszilárdulásához vagy éppen szerte foszlásához vezethet. 

A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik. A jelen cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást. Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen cikk nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!

Források:

Rachman, G. (2020, 02 28). Financial Times.

From https://www.ft.com/content/fd8bfd8a-5a25-11ea-abe5-8e03987b7b20

Mctague, T. (2020, 03 05). The Atlantic.

From https://www.theatlantic.com/international/archive/2020/03/coronavirus-covid19-politics-crisis-boris-johnson-britain/607456/

Stepansky, J. (2020, 03 14). Al Jazeera.

From https://www.aljazeera.com/news/2020/03/trump-coronavirus-politics-pandemic-200313174546799.html

Lillis, S. W. (2020, 03 13). The Hill.

From https://thehill.com/homenews/house/487402-pelosi-trump-strike-deal-on-coronavirus-response-package

Zitner, A. (2020, 03 04). The Wall Street Journal.

From https://www.wsj.com/livecoverage/coronavirus/card/sRp9xS1tDbVXKbGb2Bbh

Szilvia, I.-N. (2020, 03 16). Index.

From https://index.hu/kulfold/2020/03/16/kina_kinai_koronavirus_fertozes_csokkent/

Walsh, B. (2020, 03 07). Axios.

From https://www.axios.com/coronavirus-future-economy-politics-f838d8f1-09e2-48cd-afa7-1481d2044e21.html

Zerka, P. (2020, 03 05). European Council on Foreign Relations. From https://www.ecfr.eu/article/commentary_ill_will_populism_and_the_coronavirus

© Budapest Investment Club 2020